Mit kérsz a vacsorához? Hangulatot vagy iPadot?

A menü tőlünk függ...

Egy Michelin-csillagos bilbaói étterem úgy döntött, hogy a hagyományos papíralapú menük helyett iPadokkal várja a vendégeket, amin keresztül rendelhetnek, részletesen megnézhetik a kért étel fotóit, elkészítési módját és közben folyamatosan kommunikálhatnak online a konyhával. Sok gasztro-író meg is dicsőítette, hogy ez a jövő útja, és mennyivel jobb lenne ha minden étterem átállna a modern technológiára.

Elsőre tényleg nagyon jónak hangzik, hogy egy éttermi menüről ennyi mindent megtudhatunk, és még a sokszor teljesen háttérbe szoruló szakáccsal és konyhai személyzettel is online cseveghetünk. Ami viszont nem hagy nyugodni, az az, hogy tényleg erre vágyunk-e, amikor egy étterembe elmegyünk?

Valóban az összetevők eredtéről akarunk-e olvasgatni, vagy esetleg barátainkkal beszélgetni? Tényleg a konyhai tevékenységet akarjuk-e nézegetni, ahelyett hogy átadnánk magunkat a hely hangulatnak, és végre időt és felbecsülhetetlen figyelmet szánnánk a velünk szembeülőnek? Mert nekem kicsit az az érzésem, hogy ebben a felállásban mintha mi lennénk az ételért és a szakácsért, és nem fordítva. Bevallom, ha mellettem valaki egy étteremben vagy bárban folyamatosan fotózza az ételt és mondjuk twitteren írogatja, hogy éppen mit eszik, úgy érzem, pont a lényegről marad le. Az egész helyzet hangulatáról, az éppen akkor történő jelenről, az étel és élet maximális élvezetéről, ahol a társaság, a pincér hozzáállása, a figyelem, a bor mind együtt adja, hogy egy kellemes estém van, jó ételekkel és jó tárasasággal. 

Mondjuk el is képzeltem a modern technológiával felszerelt spanyol tapas bár hangulatát. Amikor belépek, ahelyett hogy megkérdezném a pult mögött álló Paco-t hogy mi a  mai menü és hogy van az édesanyja, kezembe veszek egy iPadot és ugyanúgy mint nap mint nap, a képernyőt bámulva kiválasztom, hogy mit akarok enni, és online megkérdezem a szakácsot hogy lehetne-e még sonkás krokettet kérni, és ha igen, akkor lájkolom a menüt. Amíg jön az étel, addig pedig nem az időről beszélek pultot támasztó szomszédommal, hanem letöltöm a "Madridi korekettek nagy tesztje" című applikációt vagy a hely twittereit olvasgatom. De akkora talán rájövök, hogy akár házhoz is rendelhettem volna az ebédet...

Nem akarok olybá tűnni mint azok az ipari munkások, akik megdobálták kövekkel az első gépeket, de ha jól belegondolok, kedvenc helyeimet Madridban vagy Budapesten azért szeretem, mert személyes hangulatuk van és nagyon jól érzem magam. A pincérek kedvesek, a szakács néha kinéz a vendégek közé, a hangulat pedig otthonos és közvetlen. Ez pedig mindent visz nálam. Ha valami különösebben érdekel, megkérdezem a pincért vagy a szakácsot, de otthon olvasnék inkább az étel részletes készítéséről, eredetéről és a szakács kreatív elképzeléseiről. Félek az olyan helyektől, ahol a vendég csak az étel miatt megy. Mint ahogy egy Michelin-csillaggal rendelkező szakács barátom mesélte, és A Michelin-csillag másik oldala bejegyzésben már említettem, azzal hogy bekerült a "nagyok" közé minden megváltozott. A vendégek már nem hangulatért jöttek és hogy legyen egy jó estéjük, hanem azért, hogy itt most ők a vendéglátás és gasztronómia tökélyét tapasztalják meg. Így, ahelyett hogy egymásra figyeltek és elvezték volna a hangulatot és a fantasztikus ételeket, mint az korábban tették, inkább csak a hibákat és kifogásolni valókat keresték.

Természetesen el tudom képzelni, hogy a jövőben ez is választás kérdése lesz, és rajtunk áll, hogy egy top technológiával felszerelt "iÉtterembe" megyünk-e, ahol minden csak az ételről szól és online követjük és véleményezzük az éppen készülő ételt, vagy egy "retrós étterembe", ahol a pincérek és a szakács még verbálisan kommunikálnak, és a hangulat, a személyes légkör a lényeg. (Biztos ez lesz a drágább...)

Mentségemre legyen mondva, hogy az iPad  és Steve Jobs hazájában is kezd valami hiányérzet lenni ebben az ügyben. Egyre divatosabbak azok az éttermek, ahol a vendég kedvezményt kap az árból, ha szuper okos technológiai eszközeit a kabátjával együtt a ruhatárban hagyja...