Mint amikor Javier Bardem megszólal a Jóban Rosszban...

Az 50-es évek szereplői (jobb szélen ülve Juan Gea)

... körülbelül olyan érzést váltott ki bennem, amikor vasalás közben magyar szót hallottam az egyik legismertebb spanyol televíziós sorozatban! Pontosabban, a színészek igyekeztek magyarul beszélni, még ha kicsit koncentrálni is kellett hogy megértsem. De hát kit érdekel az, ha minden idők egyik legnépszerűbb sorozatában megjelenik egy magyar főhős!

Az Amar en tiempos revueltos (TVE) sorozat egy kis „barrio” azaz egy kis városnegyed életéről szól, ahol jönnek mennek a szereplők, akiknek életén keresztül megismerhetjük Franco diktatúrája alatti Madridot, amit átszőnek a világtörténelem eseményei is. Az ötvenes években járunk, ahol miután nyomon követtük  a magyar politikai eseményeket, feltűnik az '56-os forradalomból idesodródott Víktor Ambrús (Juan Gea). Be kell valljam, komolyan izgultam, hogy mi is fog kiderülni róla a napi 2,5 milliós nézettség mellett, hiszen általában a spanyoloknak sincs több fogalmuk rólunk, mint nekünk róluk.  (Csak tíz évvel ezelőtt,  még sokan furcsállták hogy nincs hosszú fekete hajam és fekete szemem, és mondjuk az asztalon sem szeretek táncolni szükségszerűen mindig vacsora után.)

Aztán a nagy kíváncsiság és a lebilincselő történet eredményeként függővé válltam. Az eredmény pedig minden várakozásomat felülmúlta. Víktor Ambrús -a névből is látható, hogy a magyar vesszők nagyon egzotikusak-, egy mozgássérült, rendkívül művelt nemesi származású magyar polgár, aki régiségkereskedőként érkezik az országba. Felesége egy spanyol extravagáns színésznő, aki mindenkit lehengerel, és mondjuk úgy, nyílt elvei a házasságon kívüli kapcsolatokról igazi végzet asszonyává teszik. Műveltek, liberálisak és világpolgárok. Természetesen mindig Unicumot isznak, miközben kibontakoznak a korabeli magyar események a kommunista ÁVH-val megspékelve, aminek képviselője Madridban is feltűnik... 

Egyébként Víktor egy nagyon szenvedélyes ember, akit nem hagynak nyugodni a Magyarországon átélt világháborús és '56-os történelmi események, saját lelkiismerete, és az a kiszolgáltatottság, amit a kerekesszék és egyre inkább rosszabbodó betegsége jelent. Egy nagyon is esendő ember, aki próbálja emberi méltóságát megőrizni az átélt szörnyűségek ellenére, amiktől képtelen megszabadulni. És közben nagyon szeretetreméltó. Annyira, hogy önfeláldozó távozása a sorozatból tényleg drámai.  Közben még néhány szerepelőről is kiderül hogy tudnak magyarul, vagy már jártak Magyarországon, így hemzsegnek a jól-rosszul kiejtett magyar mondatok és kifejezések, miközben az Unicum is bőségesen fogy, és Budapest lenyűgöző világvárosként tűnik fel, ahová csak vágyakozni lehet.

De nem árulok el többet, hátha valaki arra vetemedik, hogy online visszanézze a sorozatot, ami a spanyol nyelv gyakorláshoz és korabeli Spanyolország megismeréséhez jelenleg az egyik legnépszerűbb eszköz külföldön.

Mindent összevéve, egy elég izgalmas kép alakult ki rólunk, puszta, pirospaprika és egyéb kellékek nélkül, (na jó, főhősünk azért bajuszos volt). Biztos vagyok benne, hogy sokan kedvet kaptak hogy utána nézzenek, hogy hol is van pontosan ez a Magyarország és miről szólt 1956. (De az sem lepne meg, ha az Unicum iránt hirtelen komoly kereslet jelent volna meg Spanyolországból.)  Mikor ezt egy spanyol ismerősömnek elmeséltem, ő csak sóhajtott, hogy mi tényleg szerencsések vagyunk, és hogy bárcsak a spanyolokról sem csak flamenco, siesta és Real Madrid jutna az emberek eszébe. Mondtam, hogy csak bizakodjon, lehet hogy az itthoni Jóban Rosszban is feltűnik majd egy napon Javier Bardem...