2011. november 30., szerda

Banderillas, a savanyúság dárdák

Banderillas
Azt hiszem kicsit vonakodtam, mikor először javasolták, hogy kapjak be egy kis savanyút a sör mellé, csak úgy tapasként... Pedig tényleg nagyon jól megy sörhöz vagy borhoz, különösen ha egy kis sonka vagy sajt is akad hozzá... Persze a rácsodálkozás ugyanilyen kölcsönös volt, amikor a már itthon, a főétel mellé kínáltuk a savanyút, ami legalább olyan egzotikusnak tűnt a spanyol oldalon, mint az uborka és sör kombináció  a magyar oldalon. Nem is gondolták volna, hogy így is lehet enni ecetes uborkát. Nagy lépések voltak ezek két kultúra közeledésében...

Nekem a legfinomabbak, a banderillas-ok. Az elnevezésük a bikaviadalon használt dárda nevéből fakad, hiszen pálcikára különböző savanyúságokat szúrnak fel. Hosszú ideig azt gondoltam, hogy ezt nem igen lehet utánozni, hiszen az itthoni savanyúk különböző módon vannak savanyítva,  és ezért talán nem lesz egységes az ízük. Be kell valljam, kellemesen tévedtem, ugyanis nagyon finom kis savanyúság kavalkád kerekedett ki belőlük, ami spanyol vélemény szerint is az eredetinél jóval izgalmasabb ízt eredményez... Egyszerre élvezhetjük a különböző zamatokat, és a tapasztalat azt mutatja, hogy a savanyúságot nem kedvelő kisebbek és nagyobbak is hirtelen kedvet kapnak... 

A tendőnk csak annyi, hogy apró karikákra, darabokra vágjuk a savanyúságot és felszúrjuk a pálcikákra, minél színesebben, akár bika helyett citromba szúrva is...



Hozzávalók:

Kreativitásunktól függ, illetve hogy mi van otthon.
Én itt ezeket a savanyúságokat használtam:

csemege uborka
gyöngyhagyma
pepperoni paprika (itt egy kellemesen csípőset használtam)
almapaprika

és még színes pálcikák


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése