Házi pirított sós mandula

Sós pirított mandula 

Kétségtelenül a spanyol és a mediterrán konyha legfontosabb olajos magva. Igazi megdicsőülése karácsonykor van, mint a legfőbb karácsonyi édesség, a turrón alapanyaga. Gonoszul mondhatnám, hogy sós verziója a tapas bárokban még ennél is népszerűbb, hiszen lévén nagyon jó kiegészítője a sörnek és bornak, egész évben nagyon kelendő...  És tényleg így van, most hogy végre jó idő van, és ki lehet ülni a teraszra, én sem tudom elképzelni az esti beszélgetéseket egy kis friss pirított mandula és egy pohár hideg sör nélkül, amivel verhetetlen párost alkotnak.

Én hántolatlan mandulát használok hozzá, spanyol barátaim tanácsára, és állítólag így sokkal markánsabb marad az íze. Pirítás előtt a következőképpen hámozom meg: egy lábasban felteszem a vizet melegedni, és amikor forrni kezd, beleteszem a mandulát, lezárom a tüzet, és néhány percig áztatom. Utána kiveszem a vízből, és egy száraz konyhai kendőben jól összedörzsölöm őket, ami le is szedi a legnagyobb részét a héjának. (Amelyekről nem jön le, azt kézzel leválasztom, de ez már tényleg nagyon könnyen megy.) Ezek után egy papírtörlővel “átmasszírozom” a mandulát, hogy ne legyen nedves. Egy serpenyőben három evőkanál olívaolajat teszek és közepes lángon felforrósítom. Beleteszem a mandulát és lassan kevergetve  aranybarnára pirítom. (Érdemes első alkalommal többször belekóstolni, hogy milyen pirítottsági állapot ízlik nekünk a legjobban.) Ha mindkét oldala aranybarnára pirult,  egy mély tányérba rakjuk, még így melegen megsózzuk, és egy kis pirospaprikát is hozzá adva, alaposan összekeverjük. Frissen és néhány nap múlva is nagyon finom.

(Nálunk  tovább mint “néhány nap múlva”, eddig még nem maradt. Mindenestre, mindig egy légmentesen záró dobozban tárolom “néhány nap múlva”-ig…)

Hozzávalók (2-4 személyre):

250g hántolatlan mandula
szűz olívaolaj
só
egy teáskanálnyi őrölt édes pirospaprika
(esetleg egy hideg sör)